|
2009.
július 3-12. Zselic, Hetvehely
Résztvevők: Farkas őrs: Németh Andor (őv.), Tarsoly Dániel, Balogh Bálint, Mits Tamás, Szivák Viktor BMW őrs: Imreh György (táborparancsnok), Balogh Bence (őv.), Németh Konrád, Zagyva Balázs A 2009-es nyári tábor Hetvehely mellett lévő hosszú völgy adott helyet. A község földrajzi értelemben a Mecsek hegység és a Zselic találkozásánál fekszik, de a Zselic része. Az előtáborban Szilvi, Koni, Bence és Balázs voltak lent. Ők készítették elő a terepet a táborhoz. Már maga az előtábor is elég „kalandosnak” ígérkezett az elmondásuk alapján, ugyanis, az egyik nap jégeső esett, majd este megint csak szakadt az eső, és hiába volt felállítva a szersátor, amiben aludtak volna, nem árkolták körbe így kénytelenek voltak a kocsiban (Reanult Twingo) aludni. Nem lehetett túl kényelmes…
Menekülés a kocsiba A csapat többi része, vagyis mi, a vasúti pályaudvaron gyülekeztünk harmadikán, és egy röpke kb. 5 órás vonatút után a táborba is értünk. Az utazás jó hangulatban telt, meséltük egymásnak az addigi nyári élményeket, aludtunk, stb… A tábor elején adódott egy kisebb problémánk, mivel a Geri csak a tábor negyedik napján tudott csatlakozni hozzánk, mivel az iskolájával kellett fontos dolgokat elintéznie. Így a Cápák őrsvezető nélkül maradtak, amit úgy oldottunk meg, hogy a két őrsvezető jelöltet, Danit és Bálintot állítottuk az őrs élére, hogy irányítsák azt. A srácok örömmel fogadták a nagy feladatot, és jól teljesítették is azt. Külön köszönet a Cápáknak, amiért elfogadták vezetőiknek a Bálintékat! Ezek után mi maradtunk „bajban” a Tomival, ugyanis ketten maradtunk a Farkas őrsben, mivel a Topa csak másnap csatlakozott, mert még családi nyaraláson volt. Kettőnknek kellett felverni a sátrat, árkot ásni, körletet építeni... Ám ami jellemezte az egész tábort az az, hogy a kis létszám miatt be-besegítettünk egymásnak, fantasztikusan összedolgoztak az őrsök, és így hamar minden elkészült! Estére állt az összes őrs sátra, és körbe is voltak árkolva. Már az első éjszaka elkezdődött az a „betegség”, ami végigkísért engem a tábor folyamán, vagyis az, hogy olyan őrültségeket álmodtam, és riadtam fel éjjel, hogy ezekkel mindig vidáman indítottam a reggeli tornákat. Az első éjjel azt képzeltem be, hogy valami fesztiválon vagyok és valaki rádől a Bencére, aki épp mellettem aludt, ráadásul odahányt a sátorba is. Nagyban ébresztem a Bencét, hogy „Hallod ki hányt ide?” Ő meg csak néz, hogy ez most mi? Poén? Csak mert annak nagyon rossz… Aztán észrevette, hogy komolyan gondolom, én meg feleszméltem, hogy cserkésztáborban vagyok, és csak álmodtam, úgyhogy inkább mind a ketten inkább szó nélkül visszafeküdtünk… A második nap építkezéssel telt, ahogy már említettem, fantasztikus munkamegosztással, így mindennel időben végeztünk, minden kész lett. A Bence és a Suri csináltak egy asztalt idén is, ami ugyan nem volt mobil, de így is nagyon jó lett, aminek sokszor hangot is adhattak a lelkes rajongók az esti fórumokon… :) A Tomival csináltunk egy napórát, melyet a Bence atomórájához időzítettünk, így halálpontos lett. A Tomi továbbá ásott egy olyan nagy hűtőgödröt, amiben simán el lehetett bújni. A Cápák ezen fellelkesülve ástak egy saját hűtőgödröt, amit később átalakítva medencévé, méretét tekintve inkább lábmosó volt. :) Délután érkezett meg Topa, aki busszal jött, és hát nem is ő lenne, ha nem aludt volna el a buszon és ment volna tovább! :) Szerencséjére egy motoros felvette így visszajutott Hetvehelyre, ahol már Koni és Szilvi igencsak várt rá. Felállítottuk a zászlórudat is, amelynek sikerült egy olyan zászlótartó részt csinálnunk, ellentétben az előző évi táborokkal, amelyen nem akadt meg a zászló…
Pindúr Pandúrok A harmadik nap, Zsófi vezetésével, a lelki nap volt. Idén is korcsoportokra oszlottunk, és minden korcsoport kapott egy jelképet, ami a Bibliában megtalálható, mi a keresztet kaptuk. Olyan részeket kellett keresnünk a Bibliában, ahol ezek a jelképek feltűnnek. Továbbá választanunk kellett egy igeszakaszt, amit át kellett írnunk a jelenkor nyelvezetére. Érdekes, ötletes kreálmányok születtek. A negyedik nap az őrsi főzés napja volt. Bevallom kicsit izgultam, mivel nem nagyon erősségem a főzés, és hát az őrsünk is elég csonka volt, mivel ugye még mindig hárman voltunk. Szerencsére kellemesen csalódtam, mivel mint kiderült a Tomi nem csak, hogy most kezd el szakácsnak tanulni, hanem már konyít is a dologhoz! Kicsit elborsoztam a paprikás krumplit (érzésből nyomtam), de aztán Tomi helyrehozta a dolgot, frankón megfűszerezte az étket. Mivel a lányok voltak kevesen, ezért őket kellett meginvitálni az ebédre, és sorsolás útján a Blanka került hozzánk. A meghíváshoz egy verset, dalt vagy valami hasonlót kellett kreálnunk. Ekkor jött képbe Topa kifinomult humorérzéke és írtunk egy Tankcsapda, illetve egy Máté Péter átiratot. Utóbbit ő is adta elő, szerintem elég meggyőzően! :) Persze a lányok se tétlenkedtek délelőtt! Ők gondoskodtak a desszertről. Szilvi ötletének hála, csináltak mákos grízgombócokat, amelyekkel a vendéglátóknak kedveskedtek. Nagyon finom lett!
Őrsi főzés A BMWsek főztjét ugyan nem tudtam megkóstolni, mert az teljesen elfogyott, így ez gondolom, magáért beszél, de a Cápák főztjéből ettem, és megállapíthatom, hogy az is nagyon finom lett! Ezen az estén érkezett Geri, így visszaállt a régi rend a Cápa és a Farkas őrs életében. Este sajnos esett az eső, így csak táborgyertyázni tudtunk… Másnap indultunk a portyára. Az úti cél Abaliget volt, ahol megnéztük a cseppkőbarlangot, a furcsa cseppkőszobrokkal (Hófehérke és a hét törpe, T-Rex, stb.). A barlangtúra után az ott lévő kis tóban fürdőztünk. Persze mire a Gerivel átöltöztünk a többiek már végeztek, és az eső is elkezdett szemerkélni, de ez minket nem nagyon tartott vissza.
Sziget meghódítva A Vajda-fivérek még velünk is tartottak. Úszkáltunk egy kicsit, kifosztottuk a lángosost, nyertem a Tomitól egy üdítőt, aztán továbbálltunk. Este egy olyan fantasztikus helyen vertünk tábort, ahol egy emeletes esőbeálló volt. Lent asztalok, fent alvóhely és polcok, tűzrakóhely és forrás is volt ott. Nagyon szuper hely, csak ajánlani tudom! Megmelegítettük a konzervkajánkat, majd vacsoráztunk, beszélgettünk, elkezdett esni az eső, aztán lassacskán mindenki nyugovóra tért.
Esőház A portya másnapján mindenki 5kor kelt, hála nekem… hát igen, már meséltem a furcsa álmaimról… bocsi még egyszer!... Geri és én bevállaltuk, hogy reggel korán felkelünk, elmegyünk Orfűre, és veszünk a csapatnak kenyeret. Természetesen szakadt az eső, úgyhogy sáros emelkedőkön, illetve ösvényeken izgalmas volt a korcsolyázás, de mire beértünk Orfűre el is állt az eső. Miután visszatértünk, megreggeliztünk és továbbindultunk. Az aznapi táv elég rövidre sikeredett, így hamar, kora délután hazaértünk, szerencsére még az eső előtt. A szomszéd rétről jött át két cserkész, akik a terepet mérték fel a leendő táboruk előtt, hogy beragadt a kocsijuk a sárba. A Cápa illetve a Farkas őrsből verbuválódott megmentő osztag sietett a segítségükre, és sikeresen elhárították a problémát. Az eső elállta után játékokkal ütöttük el az időt, többek közt egy izgalmas cserkészrögbi meccset játszottunk. A hetedik nap délelőttjén megnéztük a falu Árpádkori templomát, majd falukutatás következett. Őszintén szólva, kicsit tartottam a falu lakosságától, de aztán meg kell, hogy mondjam, nagyon kellemesen csalódtam! Nagyon szép, tiszta kis falu kilátóval, horgásztóval, műemlékekkel, és a lakosság is nagyon kedves volt. „Úgy van!” Mondaná erre Tibi az egyik helyi lakos, akivel a Balázs, Bence és a Suri folytatott egy vicces beszélgetést… Délután kézműveskedés volt a program, amikor is a Szilvi által mutatott újdonsült dolgokat lehetett csinálni! Lehetet gyöngyöt fűzni, gyertyát önteni, tűnemezelni (nálam ez volt a favorit), pompomfigurákat készíteni. Úgy látszott, mindenki talált magának megfelelő elfoglaltságot, vagyis majdnem mindenki… Igaz, Tomi? :) Az éjszaka folyamán izgalmakban volt része az őrségnek. Koni és Balázs voltak őrségben, amikor is a Koninak valami gyanús lett: „Figyu, az ott tök úgy néz ki, mint egy ember” – mutatott az egyik szárító felé. „Mert az egy ember” – válaszolta Balázs, miután megmozdult az alak. Majd látták, hogy az egyik sátor mellett gubbaszt egy másik személy, ekkor kérdezgették, hogy kik azok, mit akarnak. Mivel nem jött válasz riadózni kezdtek, de erre még négyen előugrottak a sátrak mögül és ordítva lerohanták öcséméket! Mondanom se kell, hogy ők mennyire megijedtek, ki ne ijedt volna meg. Majd öcsém felismerte az egyik srácot, és kiderült, hogy a szomszédos cserkészcsapatból vannak. Ezek után a „támadók” felajánlották, hogy segítenek riadóztatni, mert hát nem igazán mozdult meg a tábor… Miután mindenki kikelt a hálózsákjából, köszöntöttük a nem várt vendégeket és játszottunk velük egy karósat. Majd elbúcsúztunk, és mindenki visszafeküdt aludni. A következő nap hatalmas meglepetés ért minket, amikor a tábori sorakozónál páran arra lettek figyelmesek, hogy az Ibu áll a szersátorban. Mintha csak ott termett volna. Az aznapi program a sport volt. Délelőtt kisétáltunk a közeli vendégházhoz, ahol volt egy focipálya, ahol igen izgalmas focimeccset játszottunk egészen addig, amíg a labda meg nem adta magát, és teljesen tönkre nem ment. Ezután egy, sajnos már nem annyira izgalmas, métát játszottunk. Lassan közben cserkészcsapatok érkeztek a völgy másik rétjeire, mi pedig, csatakiáltásokkal, vastapssal köszöntöttük őket. A délután folyamán tovább lehetett kézműveskedni. Ekkor alakult ki egy kisebb ellentét a csapatban! Nem elég, hogy a tűnemezelés során Ibu és Geri elhasználták a barna színt, így az általam készített majomfejnek kénytelen voltam narancssárga fület csinálni, amiért persze, mindig megkaptam, hogy „De Andor! Miért más színű a majom füle?!” Ráadásul az Ibu elkezdte összehasonlítgatni a saját alkotását, ami egy medvefej akart lenni, az enyémmel, úgyhogy eztán az volt a nagy kérdés, hogy vajon melyik a jobb. A Cápákat kérdezgetve az Ibu nyert, persze aztán próbáltak korrigálni, hogy az enyém is nagyon jó lett… Na, jó igazából nem is hibáztatom őket, hiszen az Ibu segédtiszt, én meg akkor még nem voltam az, értitek, hogy megy ez… :) Az utolsó előtti nap a nyílt nap volt, amikor családtagok, barátok látogatták meg a tábort. A dinnyékért, sütikért Isten áldja őket! :) A délelőtt játékokkal telt (rabszolgás, érmés, bújócska, cserkészrögbi, stb).
A bújócska győztese Délután volt egy kis tanösvény Suri és Ibu előadásában, ami szerintem nagyon jól sikerült. A tanösvény után visszatértünk a focipályára, ahol métáztunk egyet, de sajnos se én, se a csapatom nem voltunk túl jó formában, így nagyon csúnyán kikaptunk. Este következett a záró tábortűz, amelyet idén is a BMW rakott meg, utána pedig jött a szokásos botkenyér sütögetés. Gerivel azon versengtünk, hogy ki tud nagyobb adag botkenyeret sütni, így mindketten a már lebontott táborkapuból készítettük a nyársunkat.
Suri bácsi adjon egy szál gyufát! Az utolsó nap pakolással telt. Igaz a gyeptéglákat nem tettük az árnyékba, és nem öntöztük azt mindennap, ahogy a vadőr elvárta volna, de így se volt semmi gond. Rendben hagytunk mindent. A vonatúton leginkább a kétnaponta történő őrködés okozta fáradtság miatt csak aludtunk.
A kiváló humorérzék, amiről meséltem. <JA?!> :) Összességében nagyon jól sikerült a tábor. Sok újdonságot hozott, sokakat új feladatok elé állított, de azt hiszem, mindannyiunk nevében mondhatom, hogy sikeres, élményekben gazdag tábor volt az ez idei. Németh Andor |
|