|
2008.
augusztus 1-10. Bükk, Hosszú-völgy
Résztvevők: Farkas őrs: Németh Andor (őv.), Zagyva Ádám (sőv.), Tarsoly Dániel, Balogh Bálint, Mits Tamás, Szivák Viktor BMW őrs: Imreh György (táborparancsnok), Balogh Bence (őv.), Németh Konrád, Zagyva Balázs, Simon Balázs A 2008-as nyári tábor a Bükkben, Bükkzsérc és Répáshuta között a Hosszú-völgyben volt. Pontosan tíz évvel ezelőtt már táboroztunk ott, nekem mondjuk személy szerint az volt az első nyári nagy táborom, ebből adódóan is szívesen tértem oda vissza, mivel akkor sok új élménnyel gazdagodtam. Igaz, akkor az a hely valahogy nagyobbnak is tűnt… Az én őrsöm, a Farkas őrs és Szilvi készítette elő a terepet a többi táborozónak. Mi voltunk az előtáborozók. Kettő kocsival és egy utánfutóval indultunk útnak július 30-án. Mindkét kocsit a Balogh-csalásnak köszönhettük, ők is segítettek nekünk, ugyanis Karcsi vezette a nagyobb kocsit az utánfutóval, míg Bence a Twingot, amit a tábor során a csapat rendelkezésére is bocsátott. Mikor megérkeztünk a Hosszú-völgybe kicsit elképedve állapítottuk meg, hogy a rét nincsen lekaszálva, és kb. olyan másfél méteres gazzal van beborítva. Még jó, hogy a biztonság kedvéért Suri elrakatta velünk a kaszát. Karcsi gyorsan bemutatta nekünk a kaszálás mesterségét, amit mi lelkesen fogadtunk, és mindenki egyből a nekiugrott a kaszának. Miután lepakoltunk az utánfutóról Bence és Karcsi hazautaztak, mi pedig nekiálltunk a csapat legújabb közösségi sátrának a felállításának. Mire a sátor kész lett, és be is pakoltunk, már kezdett esteledni, így neki is álltunk konzerveink megmelegítésének a frissen kialakított tűzrakó helyen. Vacsi után még nekiálltunk a konyhasátor összeállításának, amelyet a sötét és az eső nehezített, de aztán a természeti akadályokat leküzdve sikeresen megbirkóztunk a feladattal. Másnap sok munka állt előttünk, amiknek a gyors kiosztás után egyből neki is álltunk. A srácok délelőtt fát gyűjtöttek az építményekhez, míg a Topa és én kaszáltunk. A délután folyamán Szilvivel megástuk a dakotát, míg a Dani és a Topa ketten megépítették a konyha polcszerkezetét. Szép munka volt. Ádám és a Bálint a latrinával bajlódott, sikertelenül, rossz volt a helyválasztás. Tomi viszont fát gyűjtött :) Fárasztó volt az a nap, ráadásul nagyon meleg volt, ami szintén jól kimerített minket. Az előtábor harmadik napján Szilvi és Ádám leutazott kocsival a Répáshutára, hogy a későbbi falukutatáshoz összeállítsanak egy kérdőívet. Topa, Dani és Tomi feladata a tábori zászlórúd keresése, illetve annak a helyének kiásása volt. Ez idő alatt Bálint és én emésztőt ástunk. Miután kiástuk, csak akkor vettük észre, hogy az emésztőhöz vezető ösvény bejáratánál lévő fában egy lódarázsfészek van. Ez elég kellemetlen volt, főleg úgy, hogy én allergiás vagyok a darazsakra. Természetesen, ez a továbbiakban sem okozott gondot! Mint cserkészek, békésen megfértünk a daraszak mellett. Miután megérkeztek a többiek a faluból, és hozták nekünk a kaját, amit már alig vártunk, jól belakomáztunk, és már csak annyi volt vissza, hogy várjuk a többieket. Aznap is nagyon meleg volt, így szükségszerűen készítettünk gyorsan egy esőbeállót ponyvából, ami az árnyékot is biztosította. A keretmese szerint, mi voltunk a Fekete-sereg, ja, mert a reneszánsz évében mi más lehetett a keretmese témája, ha nem Mátyás király. Na, tehát mi voltunk a Fekete-sereg, de kezdetben még nem volt annyira ínyünkre az új király, vagyis Mátyás, így amikor megérkeztek a többiek, lerohantuk őket. Hősiesen küzdöttünk ugyan, de hát a túlerő az túlerő… Mátyás, vagyis Suri jó fizetséget ígért nekünk, ha beállunk a seregébe. A halálnál mindenesetre kecsegtetőbb volt, így hamar csatlakoztuk a többiekhez. A zászlófelvonás és a szokásos forgószínpad (szerszámhasználat, táborrend, stb.) után kezdődhetett a táborépítés. Ekkor adódott egy probléma is, mikor kiderült, hogy a lányok számára kijelölt helyen egy vöröshangyaboly volt található. Na, velük már nem lépett fel az a fajta harmónia, mint a darazsakkal. Szegény Blankát jól összecsipkedték a hangyák, így a lányok inkább a konyhasátor mellé költöztek. A tábor második napja az építkezés jegyében telt. Minden őrsnek be kellett befejeznie az árokásást, vagy lepasszolnia másnak, ahogy ezt a lányok tették :) és építeni kellett cipő-, táska - illetve lavórtartót, csajkafát illetve a közösségi építményeket, mint például a zuhanyzósátor, latrina, táborkapu és a mosogató a konyhára. Számomra a délután igazán viccesen telt, mivel Ádámmal az esőbeállót építettük újra, mivel az nem volt elég szél-biztos. Már eléggé fáradtak lehettünk, vagy csak a nap szívhatott ki minket, de annyit szenvedtünk azzal, ráadásul olcsó, és fárasztó poénokkal szórakoztattuk a Szilvit és egymást is. Vicces volt, az egyszer biztos. Mindenki fantasztikus munkát végzett. A lányok hosszas tervezgetés, és makett-készítés után megépítették asztalukat.
A róver fiú őrs, a BMW őrs (Bagoly, mint Qvik, Medve és Wombat kezdőbetűkből született őrs név :) ) nekiállt mobilasztalának, amely tényleg elég jóra sikeredett. Már majdnem olyan jó volt, mint a 2003-as Medve-asztal :) Ami legviccesebb, hogy az az asztal pontosan öt személyes volt, nehogy még valaki, egy hatodik ember odaférjen…
A harmadik nap a Lelki-nap volt. Ezen a napon három csoportra oszlottunk szét korosztályonként. Az egyes csoportok kaptak egy Bibliai történet, amelyet elő kellett adniuk akár bábos, akár pantomim, vagy akár milyen kreatív formában. Majd ezt a történetet át kellett ültetniük a mai kornak megfelelő világba, és ezt is elő kellett adniuk. Én a legfiatalabbakkal voltam, vagyis a Cápákkal és a két legifjabb leányzóval. Mi a teremtés történetét kaptuk. Zenés pantomimmel próbálkoztunk az eredeti történet előadása során, amely sokak, és így szerintem is nagyon sikeresnek bizonyult, köszönhető mindez Áron fantasztikus színjátszásának, és Berci kiváló furulya játékának. A történet áttétele a mai korba sok fejtörést okozz számunkra, így végül egy kissé bugyuta, de azért vicces történet kerekedett ki belőle, melynek előadása során talán mi többet nevettünk, mint a többiek. A következő korcsoport, vagyis a Balázsok által vezetett Farkasok műsorára őszintén szólva nem is emlékszem, mivel eléggé gyengére is sikeredett. Sajnos, nem vették túl komolyan a feladatot… A legidősebbek Mária és József történetét kapták. Pontosabban, amikor Mária áldott állapotba kerül, és hogy ezt József hogyan dolgozza fel. A mai korba átvezetett történet egy Balázs show környezetében zajlott le, ami igencsak viccesre és szórakoztatóra sikeredett. A képek talán mindezt jól is bizonyítják…
A negyedik nap már a túrázásról szólt. A tábort Zita és Bence őrizte. Nem túráztunk valami sokat, a vezetőkön mégis azt vettem észre, hogy nagyon el voltak fáradva, köztük én is. Ebéd tájékán megálltunk egy pihenőnél, ahol sokat játszottunk. Gyilkososból volt j néhány kör, majd az év slágere a zombi-kidobó következett. Ja, és egy harmadik játék, a Ki találja meg a Topa bicskáját a félméteres gazban? A játék nyertese: Mits Tamás :) A délutáni program a mészégetők megnézése volt. Szilvi és Zsófi vártak már ott minket, akik rövidítve előre mentek, hogy megbeszéljék a mészégető bácsival, akinek most nem jut eszembe a neve, hogy megnézné egy cserkészcsapat a mészégető boglyákat. Nagy élmény volt! Működés közben még nem láttam ilyet azelőtt. Ekkor persze jó program volt, hogy mindenki farönköket dobált be a boglya száján a kb. 1000 oC-os tűzbe.
A hegyről a faluba visszafelé menve hatalmas viharfelhők gyülekeztek, és a hatalmas szél is támadt. Ekkor polgármester segítségét kértük, aki odaadta faluház, ami egy hatalmas sportcsarnok volt, kulcsát. Persze mire bepakoltunk elmúltak a viharfelhők, de jobb volt fedelet tudni a fejünk felett este. Ekkor már mindenki nagyon fáradt volt. Az esti vacsora megint csak mókásan telt. A mi őrsünknek elég kevés kenyere volt, rosszul osztottuk be. Kő-Papír-Ollóval osztottuk el a maradékot a végén. Természetesen, senki sem maradt éhen, mivel folyamatosan kaptuk a többi őrstől a maradék kenyeret, de az elején igencsak nagy harcok folytak a legkisebb kenyércsücskökért is. Az este folyamán sikerült megismerkednünk a HVCSkkel is, persze, komoly gond nem adódott. A túra második napja falukutatással volt egybekötve. Vegyes csapatok alakultak, akiknek egy kérdőív kitöltése során kellett bejárniuk Répáshutát. A falukutatást követően a falu közelében található Balla-barlangot (más néven Kutya-barlang) vettük közelebbről szemügyre.
Ez a barlang őskori elődeinknek lakóhelyül is szolgált. A falukutatás után folytattuk utunkat vissza a tábor felé. Ebédünket az erdőben fogyasztottuk el, amelyet egy újabb Gyilkosozás követett. A délután legizgalmasabb eseménye minden bizonnyal a számháború volt. Aki számháborúzott valaha, az bizonyára tudja, mekkora izgalmakat rejt a játék, aki nem, annak meg így nem lehet elmesélni. Azt át kell élni, amikor az ellenfél csapatából hárman vesznek körbe, majd minden szúrós, tövises bokron átvergődve menekülsz előlük, a fél erdőn keresztül, társakat keresve, majd pihenésképpen hirtelen megállsz egy fánál, a számodat takarva abban bízol, hogy az üldözők még nem találtak menedéket, és leolvashatsz pár számot. Majd azon veszed észre magad, hogy már hosszú percek óta farkasszemet nézel az ellenfelekkel (persze a számok takarva vannak), és az egész állóháborúvá vált, és már egymást kérdezgetitek, hogy mi legyen, majd valaki végül csak megindít egy lerohanást… Két játszma után, kicsit kifújtuk magunkat, majd folytattuk tovább utunkat hazafelé… Másnap új kihívásokkal kellett szembenézniük egyes cserkészeinknek, ugyanis ez volt a próbanap. Nóri és Blanka a Cápákkal együtt Julianus próbára készültek, míg a Farkasok a Tinódira. Ezen a napon történt még az a furcsa eset is, amikor is az őrsöm, vagyis a Farkasok, Tomi vezérletével, kirúgtak az őrsből, és öcsémet, Konit tették meg vezérüknek. Nem volt mit tenni, csatlakoztam a BMW őrshöz. Ekkor ismét bebizonyosodott, hogy Bence és az én idiótaságunknak semmi sem szabhat határt, így pusztán poénból összekötöttük egymás nadrágját egy bicskalánccal, és a nap döntő részét így is töltöttük. Kicsit nehézkes volt de aztán megszoktuk. A próbáztatásnál ezek után adta magát a dolog, hogy egy állomásnál leszünk. Persze nem hagyhattuk ki az adandó alkalmat, egy kis ördögi csíny megvalósításához, amikor is az utolsó párost, vagyis a Danit és a Topát rossz irányba küldtük tovább az erdőben, és úgy 50 méterre hagytunk nekik egy cetlit, hogy hát ez szívás. Mikorra visszatértek, mi gyorsan összeszedtük a cuccainkat, és elbújtunk. Természetesen, megtaláltak minket, elkezdtek üldözni minket, és még dobáltak is botokkal meg kövekkel. Szóval, lehet, hogy inkább mi jártunk rosszul… :) Délután, miután mindenki végigment a próbaútvonalon az őrsi főzés következett. Én új őrsömmel a BMWsekkel, és újdonsült sziámi testvéremmel, Bencével főzőcskéztem. A főszakács a Suri volt, aki nagyon finom paprikás krumplit főzött. Vendégünk pedig Geri, alias Fecske volt. Szerencsére, Szilvi mind a három őrs vendégcsalogató produkcióját megörökítette, ami érdemes nagyon megnézni! =)
A tábortüzekről csak annyit, hogy szerintem mindegyik kiváló hangulatban telt, és a korábbi évekkel ellentétben nem az Ábrahám vagy a Mókuska, hanem a Plí-Plí volt a sláger! Talán ez annak is volt köszönhető, hogy egyes fiatalabb legények olyan üveghangon visítottak, hogy az fájdalommal vegyes nevetőgörcsöt okozott mindenkinek, ráadásul Áronka olyan testmozgást is belevitt az egész produkcióba, amely egyszerűen utánozhatatlan, egyedi, és igazán vicces! A hetedik nap a sport és a játék napja volt. Visszaállt a régi rend, és én visszakerültem a Farkasokhoz. Visszaköltözhettem a sátorba is. Mielőtt a sportok elkezdődtek volna, fontos dolog történt. Az előző napi próba eredményeinek kihirdetése. Mindenki sikeresen teljesítette a próbát, kivétel egy ember: Tomi. Hogy miért is nem sikerült neki az egész? Arra majd egy kicsit később visszatérek… A sportnap első programja a Kalmár játék volt. Idén talán még izgalmasabb volt, mint tavaly. Talán, azért mert nagyobb és összetettebb volt a pálya, így a Rablónak is nehezebb dolga volt. Izgalmas futó versenyeket élhettünk át. Második körben én is beálltam rablónak, mit mondjak elég nehéz és fárasztó feladat egy folytában rohangálni… Délután métáztunk a tábortól úgy egy órára lévő mezőn. Izgalmas, és fordulatos játék volt, főleg amikor megvolt a labda és az Ádám nem tűntette el a gazban vagy a bokrosban :P
Méta után Cserkészrögbit játszottunk frizbivel. Szintén izgalmas és hajtós volt a játék. Miután visszatértünk a táborba, Szilvi chilis babbal várt minket! A fárasztó, sportos nap után igencsak jól esett a laktató kaja. Na, most akkor visszatérnék a Tomi esetére. Valójában nem bukott meg! Talán, még ő volt a legjobb is a próba során! Ez csak egy amolyan Ördögi Terv volt. A vezetőséggel úgy döntöttünk, hogy kicsit megleckéztetjük a nagy szája miatt, így talán visszavesz! És valóban! Szegényt eléggé megviselte a dolog, kedvetlen volt egész nap, rá se ismertem. Mindig csak kérdezgette, hogy de hát miért? Mondtuk neki, hogy a tábortűz után, jöjjön fel a paláverhez, és akkor megbeszéljük a dolgokat. Így is történt. Egy olyan 5-10 perces monológot tartottam, hogy miért is bukott meg, természetesen kamu indokokkal, majd a jövőt vázoltam fel előtte, hogy majd legközelebb, a Geriékkel majd tud készülni, stb. Aztán végül felfedtük a valóságot! Szerencsére jól fogadta, nevetett, és persze, ő mindig is tudta, hogy átvertük… :) A nyolcadik napon a kézművesedésé volt a főszerep! Nagyon sok minden kreatív dolgot lehetett készíteni: bőrből tolltartót, nyakkendőgyűrűt, lehetett pecsétet készíteni, gyöngyöt fűzni, nemezelni, hennázni. Készültek is szép számmal a jobbnál jobb dolgok! Gondoljunk csak Zita nemezlibájára, mellyel talán csak a Geri egy egésznapon át gyúrt nemezlabdája vetekedhet =)
A délután során Szilvi mindenki számára egyenként megfestette/nyomta (nem tudom mi a tevékenység pontos neve) a tábori pólót, amely Mátyás királyt ábrázolta. A délutáni szieszta mondjuk eléggé elhúzódott. Sokan jól elaludtak, köztük én is. Persze, a büntetésünk sem maradt el! Bár lehet-e egyáltalán büntetésnek nevezni azt, ha lila tollal virágokat rajzolnak az arcodra, míg alszol? <JA?!> Köszi Zita! :) Az este, az előző napi Kalmár játékban összegyűjtött pénzzel történő árveréssel telt, ahol az őrsök licitálással szerezhették meg az aznapi vacsijukat.
Az utolsó előtti nap volt a nyílt nap. Ez volt az egyetlen nap, hála Istennek, amikor esett az eső. Mondjuk akkor úgy egész délelőtt, de hála az új közösségi sátornak és az esőbeállónak, senki sem ázott el, és volt hely arra is, hogy közös programokat szervezzünk. Aznapi vendégeink voltak a Balogh-szülők, Gyutai-szülők és a Szentmarjay család. Délelőtt során a közösségi sátorban játszottunk olyanokat, mint mondjuk az Én még soha…, a Ki vagyok én? és a Tibu jóvoltából Csonkolóval felturbózott Gyilkososat.
Ebéd után újabb Kalmár játék következett melynek a győztese Tibu volt. Ezt követően egy vetélkedőt szerveztünk, ahol vendégek és a fiatalabb cserkészek vegyes csapatokat képeztek. Az korábbi csapatban történt eseményekről, storykról tettünk fel kérdéseket, amelyekre három lehetséges választ adtunk (a, b, és s,mivel azt a Suri olvasta fel =) ) Sajnos most nem jut eszembe melyik csapat nyert…:\ A nap további részét a BMW-sek azzal töltötték, hogy megrakják a gigatáborüzet. Még vacsi alatt is ezzel töltötték idejüket. Nem volt könnyű dolguk, mivel ugye minden csupa víz volt az eső miatt, de végül megoldották a feladatot, és szép nagy tábortüzet raktak. A tábortűz után szokás szerint botkenyeret lehetett sütni a tábortűznél. Jó hangulatban telt azaz este, sokat nevettünk ég a tűz körül…
Másnap sajnos szednünk kellett a sátorfánkat. Mindent lebontottunk, és rendbe raktunk. Mondjuk a közösségi sátorral volt egy pár körünk… A falukutatás és a sátorszemle eredmény hirdetése után következett az utolsó zászlólevonás, és a többiek már indultak is a buszhoz. Az előtáborosok maradtak még összepakolni, és befejezni a maradék munkát, majd mi kocsikkal indultunk haza.
Viszlát Hosszú-völgy! Viszlát Bükk! Talán majd megint tíz év múlva, ugyanitt! :)
Németh Andor |
|