|
|
2003 Buják
2003-ban a budafoki 241. Bethlen Gábor Cserkész Csapattal együtt táboroztunk Bujákon, így két altábor állt a tábor. Sok közös programunk volt, de mondjuk a zászlófelvonást külön tartottuk, és arra is volt példa, hogy nem együtt tartottuk az esti tábortüzet. A Bátorkesziben ekkor újonc õrsként táborozott a Rigó õrs, amelynek õrsvezetõje Gelencsér Zsófia volt, aki velem egyetemben azon a nyáron végezte el az I. kerületi õrsvezetõ vezetõképzõt, így cserkészélményekben gazdag nyarunk volt. Ebben a táborban mi, Medvék, Tibuval és Andrával kiegészülve építettük meg õrsi körletünket, csináltuk a tábortuzi mûsorokat. Ekkor jöttek az újabb nevek, mint mondjuk a Wandál Medve...
Ez a tábor fõleg a balesetekrõl, betegségekrõl maradt emlékezetes. A sort Botond kezdte, amikor is az elõtábor legelsõ estéjén munka közben a lábába vágta a csapat legújabb, azóta rettegett fejszéjét. Még jó, hogy Marci észnél volt, ellátta a sebet, aztán irány a kórház. Utána többször be kellett még menni újrakötözésre. A következõ áldozat én voltam, amikor egy ebédhez való gyülekezõ során közönség elé akartuk vinné õrsünk büszkeségét, a Mobilasztalt (ez egy olyan könnyen szállítható asztal volt, amely egyben ellátta a szemetes, a csajkafa, a pad és talán még a szárító feladatát is :D ) amikor egy darázsfészekbe botlottunk, és hát megtámadtak engem a fenevadak. A bokámat több helyen megcsípték, és mint késõbb kiderült, allergiás vagyok a darázscsípésre. Egy éjszakát a kórházban is töltöttem. Legalább kipihentem magam :)
Ezek után senki nem lepõdött meg azon, ha valaki netán lebetegedett volna, úgy mint, az akkor elsõ táborában lévõ Zagyva Ádám.
Ez a tábor az elhelyezkedése miatt is különleges volt, mivel az eddigiekkel ellentétben nem egy nagy mezõn voltunk, hanem bent az erdõben, egy kis völgyecskében, ahol egész nap jó hûs volt, és így nem kellett tartani a napszúrástól. Az utolsó esti tábortüzet Andra és a BGCsCs-s Németh Klára szervezte meg, és vezette le. Egy egész napos munkájuk volt mindennek a létrehozása, de azt hiszem megérte, mert nagyon élvezetesre és szórakoztatóra sikerült. Utána aki akart, süthetett botkenyret, és ekkor takarodót se fújtunk így bármeddig fent lehetett maradni.
Németh Andor
|