|
|
1998 Bükk, Hosszú völgy
(Részlet Fábry Szabolcs: Csapatparancsnokságom története címû írásából)
Keretmese: törökkor, Eger diadala
Ez a tábor volt az 1993-as tábort követõen leginkább elzárva a külvilágtól. Itt voltak velünk a nagykõrösi (fõiskolám városa) cserkészei is 10-13 fõvel. Ehhez tudni érdemes, hogy a nagykõrösi cserkészcsapat újjászervezését 1994-1995-ben vállaltam, nálunk végezték el az ottani cserkészek vezetõi a vezetõképzéseket (1995: Sebestyén Áron, Mártonfali Pál, Mártonfalvi Melinda õv-képzés, Fésüs Judit st-képzés).
Judit, évfolyamtársam lett Kõrösön a csapatparancsnok, ekkor hozta el a cserkészeit velünk táborba. Itt két mikrobusz (az én 20 éves VW T1-esem és egy Patona Bálint által szerzett Barkas) volt a kiszolgáló autó (Bükkzsércre jártunk ellátmányért), mert a legközelebbi kisvasút messze volt. A 24 órás túrán azért megismertük azt is Szilvásváradon, voltunk a Bükki-fensíkon, Répáshután is és mai napig kint van bekeretezve a dolgozószobámban a Tar-kõn készült, kinagyított fotó, amin fiúk állunk félmeztelenül, nyakunkban a cserkésznyakkendõ, hátunk mögött, alattunk (szédítõ mélységben) a tengernek ható Bükk-hegység. Emlékszem, a tábor szomszédságában egy erdészház állott, ahol egy fiatal erdész lakott feleségével, lovával és disznaival. Ez az erdész azóta elvált, de újraházasodott, gyermekei vannak és a tanyát ma vendégházként üzemelteti. A hely azóta is fantasztikus, idõnként járunk oda, mert barátainknak a környéken van hétvégi házuk.
Ebben az évben diplomáztam Nagykõrösön, a szakdolgozatomat a cserkészetbõl írtam. Jeles lett, sõt pedagógia államvizsgán egyedül kaptam ötöst az évfolyamból mindenbõl (szakdoga, zárótanítás, államvizsga, szakdoga-védés). Ehhez tudni kell, hogy gimiben oroszból ismételtem évet és ahogy utaltam rá, a fõsulin is volt egy komoly fennakadás egyházi ének miatt (illetve miattam...).
Fábry Szabolcs
cserkésztiszt
|